Ami igazán számít: a HOGYAN

A mindfulness 8 alapvető szemlélete – belső hozzáállás, ami a gyakorlást is formálja

Gyakran arról beszélünk, mire figyelünk a mindfulness során – a légzésre, testérzetekre, gondolatokra. De van valami, ami legalább ennyire fontos, mégis sokszor észrevétlen marad: hogyan figyelünk. Ez a belső hozzáállás formálja igazán a gyakorlásunkat – és rajta keresztül az életünket is.
A mindfulness gyakorlatát segíti nyolc olyan belső minőség vagy hozzáállás, amit gyakorlás közben tudatosan is lehet erősíteni. Nem szabályokról van szó, inkább olyan belső iránytűkről, amelyek támogatnak abban, hogy elfogadóbb, nyitottabb és türelmesebb módon legyél jelen.

1. Kezdő szellem (Beginner’s mind)

Kíváncsiság. Nyitottság. Friss szem. A kezdő szellem azt jelenti, hogy minden pillanatot úgy próbálunk megélni, mintha először történne meg velünk – mert valójában így is van.
A megszokás hajlamos elhomályosítani a látásunkat, és csak azt látjuk, amit „már tudunk” a világról. Ez a szemlélet nyitottá tesz arra, amit nem vártunk – és emlékeztet arra, hogy a hétköznapi dolgokban is ott rejlik a rendkívüli.

2. Ítélkezésmentesség (Non-judging)

A mindfulness lényege, hogy megtanuljuk megfigyelni a tapasztalatainkat, anélkül hogy azonnal minősítenénk őket. Ez nem könnyű – hiszen az elménk szinte folyamatosan véleményt alkot: ez jó, ez rossz, ez unalmas, ez érdekes… Az ítélkezésmentesség abban segít, hogy hátrébb lépjünk, és ne keveredjünk bele ezekbe az automatikus reakciókba.

3. Elfogadás (Acceptance)

Az elfogadás azt jelenti, hogy hajlandóak vagyunk látni a dolgokat úgy, ahogy most vannak – nem úgy, ahogy szeretnénk, hogy legyenek. Gyakran idő kell hozzá: lehet, hogy előbb düh, ellenállás vagy tagadás jelenik meg. De minél inkább elfogadjuk a jelen pillanatot, annál tisztábban tudunk benne jelen lenni – és ha kell, változtatni is.

4. Elengedés (Letting go)

Van egy régi indiai történet arról, hogyan fognak majmokat. A vadászok egy kókuszdióba banánt tesznek, és csak akkora lyukat vágnak rajta, hogy a majom be tudja dugni a kezét. A majom belenyúl, megfogja a banánt – de nem tudja kihúzni a kezét, mert ökölbe szorítva már nem fér ki. Ha elengedné a banánt, kiszabadulhatna.
De nem engedi. És így marad csapdában – saját ragaszkodása miatt. Az elengedés azt jelenti, hogy nem kapaszkodunk görcsösen abba, amit érzünk, gondolunk vagy akarunk.

5. Bizalom (Trust)

A mindfulness gyakorlása segít újra megtanulni bízni önmagunkban – az érzéseinkben, a megérzéseinkben, a testünk jelzéseiben.
Nem mások véleménye vagy tekintélyek szerint igazodunk, hanem finoman ráhangolódunk arra, amit belül érzünk.

6. Nem-törekvés (Non-striving)

A meditáció – szemben az élet legtöbb területével – nem arról szól, hogy elérj valamit. Nem kell „jobban csinálni”, ellazulni, megvilágosodni vagy megjavítani magad.
Egyszerűen csak jelen lenni azzal, ami van – akkor is, ha épp feszültség, fájdalom vagy türelmetlenség van jelen. A nem-törekvés nem passzivitás. Hanem egy nyitott, elfogadó figyelem, amely nem akar megváltoztatni semmit – csak teret ad annak, ami van. És gyakran épp ebből a térből indul el a valódi változás.

7. Egykedvűség / belső egyensúly (Equanimity)

Az egykedvűség nem közömbösséget jelent, hanem belső stabilitást. Azt a képességet, hogy meg tudunk maradni a jelenben akkor is, ha valami kellemes, és akkor is, ha nehéz vagy fájdalmas. A gyakorlás során megtanuljuk megfigyelni az érzelmek áramlását anélkül, hogy azonnal reagálnánk vagy belevesznénk. Ez a szemlélet segít abban, hogy ne az érzelmeink sodrásából cselekedjünk, hanem tudatos jelenlétből.

8. Önmagunkkal való együttérzés (Self-compassion)

Amikor nehézséget élünk meg, hajlamosak vagyunk szigorúak lenni önmagunkkal. A mindfulness gyakorlása megtanít arra, hogy ugyanazzal a kedvességgel forduljunk magunk felé, ahogy egy jó baráthoz tennénk. Az együttérzés nem gyengeség – hanem belső erő, amely segít elismerni, ha valami fáj, és mégis jelen maradni vele.

Hogyan használd ezeket a szemléleteket?
Nem kell mind a nyolcat egyszerre gyakorolni. Elég, ha egy-egy szemléletre tudatosan ráhangolódsz – például a nem-törekvésre vagy az együttérzésre –, és azt viszed magaddal a gyakorlásba. Megfigyelheted azt is, hogy melyik áll most távol tőled, vagy éppen melyik segítene leginkább egy nehezebb helyzetben. Idővel ezek a hozzáállások egyre természetesebbé válnak – nemcsak a meditáció alatt, hanem a mindennapokban is.

A mindfulness gyakorlása nemcsak arról szól, hogy mit csinálunk – hanem arról is, hogyan vagyunk jelen közben.
Legközelebb ne csak figyelj – hanem figyelj úgy, mintha számítana az is, hogyan figyelsz.

8 hetes mindfulness tanfolyam

Csatlakozz a május 27-én induló mindfulness tanfolyamhoz!

részletek