Amikor kifogyunk önmagunkból
A kimerülés tölcsére és a visszafelé vezető út
Mikor nevettél utoljára úgy, hogy közben elfelejtetted az összes teendődet?
És mikor volt utoljára, hogy nem a határidőnaplód diktálta a napodat, hanem a saját kedved?
Sokunk életében ezek az emlékek ijesztően távolinak tűnnek. Egyik nap még csak egy esti edzés marad ki. Másnap már egy baráti találkozó is. Egy hét múlva pedig azt vesszük észre, hogy reggeltől estig csak teljesítünk: munka, házimunka, ügyintézés – újra és újra. És valahol közben elveszik az, ami éltetett minket.
Ez nem véletlen. A tudományos szakirodalomban ennek a folyamatnak neve is van: a kimerülés tölcsére (exhaustion funnel), amelyet Mark Williams és Danny Penman írtak le mindfulness-kutatásaik során.
Mi az a kimerülés tölcsére?
A tölcsér nem hirtelen ránt le minket. Inkább egy lassú, alig észrevehető beszűkülés.
Amíg jól vagyunk, az életünk tele van olyan tevékenységekkel, amelyek örömet adnak: találkozók, mozgás, olvasás, színház, közös kávék. Ezek töltik vissza az energiánkat.
Egy stresszesebb időszakban – például egy munkahelyi hajrában, családi krízisben vagy egészségügyi problémák árnyékában – azonban automatikusan háttérbe szorítjuk ezeket az örömforrásokat. A „nem létfontosságú” dolgok kerülnek le először a listáról.
A gond az, hogy éppen ezek nélkül gyorsabban merülünk ki. Ahogy csökken az energiánk, úgy szűkül tovább az életünk. Egyre kevesebb öröm, egyre több kimerültség – egy lefelé tartó spirálban.
Hogyan néz ez ki a hétköznapokban?
Egy korábban lelkes futó néhány edzést kihagy, aztán már a cipőjét sincs kedve felhúzni. Egy dolgozó szülő hónapok óta nem beszélgetett felnőtt barátaival, csak fut a munka és az esti rutin között. Egy kreatív szakember, aki régen rajzolt vagy zenélt esténként, most már csak fáradtan nézi a sorozatokat lefekvés előtt. Egy régen aktív közösségi életet élő ember észre sem veszi, hogy hetek óta nem mozdult ki sehová, mert „nincs energiája hozzá”. Közös bennük: nem hirtelen omlott össze az életük – hanem lépésről lépésre beszűkült.
Hogyan találhatunk kiutat?
A tölcsérből nem lehet egyszerre kiugrani. De tudatosan, apró lépésekkel elkezdhetjük visszatágítani az életterünket.
Ismerd fel a jeleket. Vedd észre, mi hiányzik az életedből mostanában. Mi az, amit régebben szívesen csináltál?
Válassz ki egyetlen kis örömforrást. Ne akarj mindent egyszerre visszahozni. Egy rövid séta, egy zenehallgatás reggelente, egy telefonhívás egy barátnak is elég első lépésnek.
Engedd meg magadnak az újrakezdést, bűntudat nélkül. Nem luxus törődni magaddal – hanem szükségszerű ahhoz, hogy ne merülj ki teljesen.
Légy türelmes. A tölcsérből való kilábalás időbe telik. Néha két lépés előre, egy lépés hátra lesz az út.
A mindfulness gyakorlása sokat segíthet abban, hogy korábban észrevegyük a szűkülés jeleit – és újra megtanuljunk jelen lenni azokban a pillanatokban, amik igazán töltenek.
A kimerülés tölcsére nem elkerülhetetlen sors – hanem egy felismerhető minta. És ahogy belesétáltunk, úgy ki is találhatunk belőle.
Nem egy ugrással, nem hőstettel, hanem apró, szeretetteli visszafordulásokkal – mint amikor lassan újra felfelé kapaszkodunk a fény felé
8 hetes mindfulness tanfolyam